Hétvégi kenyér-projekt beszámoló

Úgy gondoltam, jobb, ha lejegyzem a gondolataimat, mielőtt valami kimarad vagy elfelejtődik:)
Szombaton megsütöttem a már sok helyen látott DNK kenyeret Etus receptje alapján. Annyit változtattam rajta, hogy raktam bele másfél bögre rozslisztet, újabban nagyon rá vagyok kattanva. Mivel az én kis párom diétázik, magamnak való adagot akartam, így vacilláltam, hogy 5 (fél bögrével kevesebb vízzel) vagy 6 bögre lisztet rakjak-e bele. Az eredmény ilyen lett:
Gyönyörű szép volt kívülről. Nade belülről... még egy óra sütés után is ragadt, valószínűleg az edény sem volt megfelelő, nagyon vastag üveget választottam(más nem volt) és lehet, hogy végül csak 5 bögre lisztet raktam bele pedig végül úgy beszéltem meg magammal, hogy 6-ot fogok. Örök rejtély, a kenyér borzasztó nedves, ragadós lett, sajnos a kukában landolt, nem akartam kísérletezgetni az ismételt sütőbe helyezéssel miután kihűlt.

Nade! vettünk T*sc*ban egy akciós sütőtálat (azt hiszem 1800 JMF volt), szép harang alakú fedővel, nem túl nagyot, 4,5 litereset:
Úgyhogy kipróbáltam a jénais sütést és mivel nagyon laza vagyok, összeraktam egy receptet a kenyérsütőgép francia kenyér receptje nyomán. Végül így nézett ki a lisztek aránya:
- 180 g BL80,
- 150 g teljes kiőrlésű búzaliszt
ezeket kimértem, félretettem.
Kimértem még külön 130 g rozslisztet, ahhoz adtam egy nagyon kevés élesztőt, egy csepp mézet és 260 milliliter vízből annyit (110 ml elég volt), hogy galuskaszerű legyen. Ezt a kovászkát hagytam estig dolgozni. Nagyon szeretem a savanykás kenyeret és a rozs ízét is, mert nagy kedvencem, a toronyi kenyér is rozslisztből készül, így a rozskovászos kovász nálam a non plusz ultra. Este bedagasztattam a géppel, úgyhogy hozzáadtam a maradék vizet (260 ml-ből ami a kovászkészítés után maradt, 150 ml-t) és a többi lisztet, csipetnyi aszkorbinsavat, némi sót, még egy csepp mézet, 1 ek búzasikért és kb 10 g élesztőt (a kis adagok miatt, mostanában csak frisset használok, így nem vész kárba a megbontott zacskó, mert a kovász miatt alig kell bele élesztő) és kb egy ek olajat. Miután a gép megdagasztotta, reggelig kelesztőtálba tettem, egy kis rést hagytam csak neki levegőzni, hogy ki ne száradjon. Reggel átforgattam, nyomkodtam kicsit, félretettem belőle hűtőbe 20 dekát a következő kenyérbe, majd formáztam és mehetett a sütőtál kisebb felébe, majd rátettem a nagyobbikat. Itt még kelesztettem, mivel hűvös volt, a sütőt 30 fokra állítottam, hogy kissé segítsek neki. (Azért is voltak jók ezek az arányok, mert bár a kenyérsütő fehér lisztre írta őket, az üstbe lágyabb tészta is kerülhet, de a sütőben szétterült volna. Ezt a különbséget oldotta fel a teljes kiőrlésű liszt.)
Nagyon jó kovászos-alkoholos-élesztős illat szabadult fel, amikor levettem a kelesztés végén a tálat. Nem nőtt nagyra, de reméltem, hogy majd a meleg felhúzza. Bevagdostam, a tál nagyobbik felébe vizet spricceltem, 230 fokon kezdtem sütni, 15 perc után levettem 200 fokra a hőmérsékletet, összesen kb egy órát sült. Talán icipicivel többet -elfelejtettem órát állítani- az utolsó 10 percre megszabadítottam a tetejétől és spricceltem hideg vízzel, hogy cserepesedjen, ez többé-kevésbé sikerült is.
itt az eredmény:


Finom, ropogós, tökéletes vastagságú héj, rugalmas belső szerkezet a viszonylag nagy tk liszt ellenére is. KIs cipócska. Az íze pedig... hmm nem tudtam leállni vele:)