Félbarna kenyér

• 310 gr. BL 80 liszt
• 150 gr. teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 200 g. öregtészta
• 260 ml víz
• 3 ek olaj
  
• 10 g friss élesztő vagy 1/2-2/3 cs. száraz
• 1 tk. cukor
• 2 tk. só

Előző napok valamelyikén bekeverem az öregtésztát. Jó néhány kenyérre elég:)
Aztán a kenyérsütő- üstbe teszem a többi hozzávalóval együtt. Megdagasztatom vele, kikapcsolom a gépet, ugyanott meg is kelesztetem duplájára.(Lehetséges, hogy kell még hozzá kis liszt. )Utálok mosogatni, de nyugodtan lehet kelesztőtálba is rakni, én simán csak folpack-kal lezárom a "tepsi" tetejét.)
Formázom, behelyezem a jénai aljába. ráteszem a tetejét, ismét duplájára kelesztem ( a fürdőszobában, az a legmelegebb hely:)Amikor megkelt, bespriccelem a jénai tetejét vízzel és
230 fokra előmelegített sütőbe teszem 10 percre, majd leveszem 200 fokra és így sül tovább kb. 35 percet. Hideg vízzel lespriccelem és mehet a spejzba a hidegre, hogy cserepesedjen.

Legközelebb 2/3-át fogom venni mindennek, kinőtte a jénait, de még épp jó:

Zabpelyhes cookie-puszaedli xD

Etu receptje.Csak azért teszem ki, hogy lássa, nincs ezzel semmi baj:) (és elkezdhetne címet adni a receptjeinek, mert nem könnyű hivatkozni rájuk! cselhez kellett folyamodnom.)
Mellesleg nem lehetetlen, hogy nem szó szerint követtem a receptet, de nekem így is tökéletes, a délutáni kávénak remek kísérője lesz;) és inkább ez mint a zabfalatok és tsai.

Banános márványkuglóf

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 1 csipet só
• 3 banán
• 150g puha margarin
• 250 g cukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 3 ek. tej
• 3 ek. joghurt
• 1/2 cs. sütőpor
• 400 g liszt
• 100 g olvasztott csoki
• (22 centis tortaforma)

Elkészítés:

1. A sütőt 180 fokra előmelegítjük (légkeverés: 165°). A formát kivajazzuk és morzsával megszórjuk.
   
2. A tojások fehérjét kemény habbá verjük
3. A banánokat pépesre mixeljük
4. A lágy margarint habosra keverjük a cukrokkal és a tojások sárgájával. Hozzákeverjük a banánpürét, tejet és joghurtot (utóbbi 3-at akár előre is össze lehet keverni)
5. Hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet is.
   
6. Az egészet óvatosan összeforgatjuk a tojásfehérjével.
7. A tésztát a formába töltjük és meglocsoljuk az olvasztott csokival. Villával elkeverjük, hogy márványos legyen. (én spirális alakban végighúztam a villát a forma belsejében)
   
8. Középső rácson tűpróbáig, kb. 90 percig sütjük.
9. Ha megsült, rácsra borítva hagyjuk kihűlni.

A képek este készültek állvány meg minden nélkül, de azért látszik, milyen gusztusos:)
nagyon-nagyon finom volt.
Meg fogok próbálkozni a muffin-formával is

Reform csokis muffin meggyel

Egy régen kinyomtatott és egy frissen talált recept keveréke ez. Nem az a szokásos nagyon levegős, a tk iszt miatt kicsit töményebb, egy bőven elég egy kávé mellé de nagyoncsokis:)

Hozzávalók:
száraz anyagok:

• 15 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 5 dkg finomliszt
• 3 ek kakaópor
• 3 kk. sütőpor
• 1kk. szódabikarbóna

Ezeket elvegyítjük.

Nedves hozzávalók+édesítés:

• 1 tojás
• 3 ek vaj olvasztva(nem habosra csak olyan olajos állagúra, 0,5 dl olaj is jó)
• 4 ek méz
• 1-2 ek barna cukor, továbbá ízlés szerint (tényleg érdemes kóstolgatni, egy hajszállal édesebbre hagyjuk ynersen mint amileynre sülés után szeretnénk)
• 3 ek sárgabaracklekvár (biztos ki lehet hagyni, akkor picit több cukor vagy méz kell)
• 1-2 dl tej, ezt csak a legvégén tegyük hozzá fokozatosan attól függően, mennyit vesz fel, hogy ne túl sűrű de ne is túl híg, kanalazható tésztát kapjunk.
• (csipet só)

+ csokoládédarabok 100 g étcsokoládéból
+meggy

Összekeverjük a két részt. Ezt csak a legutolsó pillanatban tegyük, amikor a sütő majdnem előmelegedett már, mert különben a szódabikarbóna és a sütőpor elveszítik erejüket idő előtt. Ez után keverjük hozzá a csokoládédarabokat.
Tegyünk egy kanállal a muffinpapírral kibélelt muffintepsi aljára, erre 3 szem meggyet (nekem befőtt) majd még 1-1,5 kanál tészta - egyenletesen jusson mindbe ( ne úgy mint nálam:)).

170 fokon 35-40 perc alatt készre sül. Tűpróbával ellenőrizzük, az ajtót ne nyitogassuk, mert összeesik.

Megpróbáltam lefényképezni sülés közben, mert igen nagyra nőtt aztán persze összeesett kissé, de ez tk lisztnél nem meglepő, sőt, egész jól teljesített végső soron. (ebből a képből inkább csak az látszik, milyen koszos a sütőajtó)

Hagymalekvár és a karácsony (hiánya?)

Ez nem csak recept lesz. Kicsit több annál. Akit csak az érdekel, bátran görgessen lejjebb a színes szövegig.

Hallgattam a karácsonyi zenét és nem éreztem azt, amit régen. Elmúlt volna a karácsonyi csoda? A rácsodálkozás képessége? Vagy csak a vizsgaidőszak teszi? Vagy mind együtt? Talán felnőttem? Gyerek már nem vagyok, de még szülő sem. Talán emiatt van. Vajon mindenki így éli meg ezt az időszakot?
Már nem vágyom az ajándékokra, csak arra, hogy nyugalomban, békességben leülhessek a karácsonyi vacsorához vagy ebédhez és gyönyörködhessek a kishúgomban, a szüleimben vagy a kedvesemben, szeretteimben.

Az idei karácsony más. Volt. Nem volt sok vásárlás, csak kivételes esetben, és nem volt szaladgálás. Legalábbis nem a szokásos értelemben. Nem volt lökdösődés sorban állás, mérgelődés.
A plázába azért sajnos be kellett menni. Összeszorítottam a fogam és azt mondogattam magamban: "nem, nem engedem, hogy elrontsák a kedvem azok, akik mindig azt hiszik, bármerre mennek, nekik mindig elsőbbségük van - nyugodtan közlekedhetnek a bal oldalon, majd arrébb áll a másik-, vagy az eladókban, akikből inkább süt az utálat mint a karácsony szelleme vagy a kedvesség, ami a munkájuk része kéne hogy legyen, stb stb". (Ahhoz képest, hogy Budapesten termelődik a GDP kb. 40%-a, ez észben nem látszik meg. )
Van az a film, amelyikben az akkor még népszerű, mára már kormányzóvá lett Schwarzenegger és valami néger csávó egymást ölik a gyerekük leendő ajándékáért (valami fröccsöntött műanyag szuperhős baba). Ha itt még nem is tartunk, azért már közelítünk ehhez kis országunkban is.
Idén nem költöttem ajándékra, amit az ajándékozott a szekrénybe süllyeszt vagy továbbajándékoz. Mert ne legyen illúzióink. Még családtagjainknak sem könnyű jó ajándékot választatni. Vagy mert ritkán látjuk és ennél fogva alig ismerjük őket, vagy mert ha tudjuk is, mire lenne szükségük, abból is többféle létezik, és egyáltalán nem biztos, hogy eltaláljuk az ízlésüket. Úgy meg mi értelme?

Na de hogy is jön mindez egy gasztrobloghoz?
Idén a recesszió és a fenti gondolatok együttes hatására, úgy döntöttem, készítem az ajándékokat.
Mit is ajándékozzunk hát? Ha saját kezű ajándékról van szó, nálam már csak a "gasztroajándék" jöhet szóba. Lehet szaloncukrot készíteni, bonbont, süteményt, forrócsokoládé-hozzávalókat befőttes üvegben (Nők Lapja konyha ötlet), és még biztos számtalan dolgot.
Tavaly már kísérleteztem a szaloncukrokkal, kisebb-nagyobb sikere volt: az "én nem szeretem a marcipánt" kijelentés nekem mindig szívbe markoló, de ezt is el kell fogadni. De tavaly is inkább kísérő volt ez, mint maga az ajándék. Idén valamiféle tartósított ajándékot szerettem volna adni. Télvíz idején szóba jöhet a narancs és a hagyma. Hagyma???? Igen, hagyma:) kicsit talán bizarrnak tűnik, de megéri kipróbálni. Én is így tettem. Egy próbafőzés után eldőlt: Idén ez kerül a fa alá némi sütemény kíséretében.

A receptet több blogból állítottam össze, és a 3 főzés alatt jelentősen alakult. A hozzávalók tehát egy kiadós adaghoz, amiért már érdemes befőzőedényeket sterilizálni:

• 4 kg lilahagyma (bizony! aki nagyon szereti a hagyma ízét, beletehet 1-2 fej vöröset is)
• kb. 1 liter vörösbor (ha lehet száraz, de másból is jó. A lényeg, hogy intenzív íze legyen, nagyon fontos szerepe van)
• 2 dl feketeribizlilé (nem muszáj, de igen jó!)
• cukor ízlés szerint (kóstolgatni kell! náthásan ne álljunk neki a főzésnek)
• 6 narancs
• fűszerek: só, bors, őrölt köménymag, fahéj, esetleg egy kis csiliszósz)
• 3-4 ek olaj. (Csak amennyi ahhoz kell, hogy a hagyma ne égjen le, míg puhul.)

1. Kezdjük a darabolással. Nem 5 perc. Ha lehet, kérjük hozzá lakótárs, barátnő, férj, felség segítségét, aki nemcsak hogy hámoz, bátran lemegy egy nap 3-szor is a boltba, ha kell :) A megtisztított hagymákat vágjuk kb. negyed cikkekre. Ne túl vékonyra, azért még húsos maradjon.
2. Facsarjuk ki 6 narancs levét.
3. Melegítsünk olajat egy óriási fazékban. Tényleg nagy legyen, mert "rejtélyes módon a vágódeszkától a fazékig többszörösére nő a mennyiség"
4. Tegyük bele, sózzuk majd pároljuk meg a hagymát, amíg puha nem lesz. Közben kevergessük, és adjunk hozzá 1-2 ek. cukrot. Ekkor kissé karamellizálódik. Egy kis tarkaborsot is törjünk rá. Inkább egy kicsit kevesebbet tegyünk mindenből, mint gondolnánk, később még lehet utóízesíteni. (Mivel nem volt elég nagy a fazekam, 2 külön edényben pároltam az olajon, majd utána - mikor térfogata kissé lecsökkent - öntöttem egybe őket)
5. Amikor megpuhult, öntsük fel kb, 7 deci borral és narancsok, esetleg a feketeribizli levével , de kicsit tartsunk vissza belőlük (borból összesen 1-1,2 liter is kellhet ekkora mennyiséghez). Attól is függ mennyi kell a folyadékokból, mennyire lédús a hagyma. Vizet semmiképpen ne tegyünk bele. (Ebbe az adagba egy egri Gacsal pincészetből származó félédes vörösbor került, merthogy az eredetileg tervezett üveg mennyisége nem volt elég és más nem volt otthon, de nem kell ennyire nívós bort beletenni egyébként, mert a gatyánk is rámegy, de ártani nem árt, sőt!) Főzés előtt-közben-után mindenképpen ízlelgessük, elég jó-e a bor ;)
6. Fűszerezzük tovább a fahéjjal, őrölt szegfűszeggel (kezdetnek 1-1 kk, később mehet bele több is, ha úgy esik jól), ha kell még, mehet bele cukor, só is. Én egyszer csiliszósz is tettem bele, nagyon jót tett neki.
7. Ha megfelelő az íze, jól keverjük össze, majd fedjük le és főzzük 40-60 percig időnként megkeverve majd forraljuk be a kívánt állag eléréséig. (Vigyázat! A felgyülemlő gőz igen veszélyes, én másodfokú égési sérüléseket szereztem. Azóta tudom, merre kell felemelni a fedőt és hogy télen is jó, ha van otthon Panthenol:)
8. Ha kész, merjük befőttes üvegekbe, fordítsuk fejre 10 percre, majd tegyük szárazdunsztba meleg helyre, közel egymáshoz, hogy egymást melengessék. Egy napig is eltart mire kihűlnek, ekkor sorbaállíthatjuk őket a spejzbe és eltehetjük ínségesebb időkre.

(Ez a fele)

Egy béna fotó a végeredményről:Készült még ajándékba egy kis keksz is, ugyanaz mint tavaly

Talán észrevette a Kedves Olvasó, hogy szóba sem hoztam az idővel való takarékoskodást. Hogy melyik kerül több időbe? Az otthon készített ajándék vagy a vásárolt? Erre nehéz válaszolni. Ez idei ajándékot sokáig tartott elkészíteni, viszont nyugalomban telt a "beszerzése".

Hagymalekvár

Tavaly már kísérleteztem a szaloncukrokkal, kisebb-nagyobb sikere volt: az "én nem szeretem a marcipánt" kijelentés nekem mindig szívbe markoló, de ezt is el kell fogadni. De tavaly is inkább kísérő volt ez, mint maga az ajándék. Idén valamiféle tartósított ajándékot szerettem volna adni. Télvíz idején szóba jöhet a narancs és a hagyma. Hagyma???? Igen, hagyma:) kicsit talán bizarrnak tűnik, de megéri kipróbálni. Én is így tettem. Egy próbafőzés után eldőlt: Idén ez kerül a fa alá némi sütemény kíséretében.

A receptet több blogból állítottam össze, és a 3 főzés alatt jelentősen alakult. A hozzávalók tehát egy kiadós adaghoz, amiért már érdemes befőzőedényeket sterilizálni:

• 4 kg lilahagyma (bizony! aki nagyon szereti a hagyma ízét, beletehet 1-2 fej vöröset is)
• kb. 1 liter vörösbor (ha lehet száraz, de másból is jó. A lényeg, hogy intenzív íze legyen, nagyon fontos szerepe van)
• 2 dl feketeribizlilé (nem muszáj, de igen jó!)
  
• cukor ízlés szerint (kóstolgatni kell! náthásan ne álljunk neki a főzésnek)
  
• 6 narancs
• fűszerek: só, bors, őrölt köménymag, fahéj, esetleg egy kis csiliszósz)
• 3-4 ek olaj. (Csak amennyi ahhoz kell, hogy a hagyma ne égjen le, míg puhul.)

1. Kezdjük a darabolással. Nem 5 perc. Ha lehet, kérjük hozzá lakótárs, barátnő, férj, felség segítségét, aki nemcsak hogy hámoz, bátran lemegy egy nap 3-szor is a boltba, ha kell :) A megtisztított hagymákat vágjuk kb. negyed cikkekre. Ne túl vékonyra, azért még húsos maradjon.
2. Facsarjuk ki 6 narancs levét.
3. Melegítsünk olajat egy óriási fazékban. Tényleg nagy legyen, mert "rejtélyes módon a vágódeszkától a fazékig többszörösére nő a mennyiség"
4. Tegyük bele, sózzuk majd pároljuk meg a hagymát, amíg puha nem lesz. Közben kevergessük, és adjunk hozzá 1-2 ek. cukrot. Ekkor kissé karamellizálódik. Egy kis tarkaborsot is törjünk rá. Inkább egy kicsit kevesebbet tegyünk mindenből, mint gondolnánk, később még lehet utóízesíteni. (Mivel nem volt elég nagy a fazekam, 2 külön edényben pároltam az olajon, majd utána - mikor térfogata kissé lecsökkent - öntöttem egybe őket)
5. Amikor megpuhult, öntsük fel kb, 7 deci borral és narancsok, esetleg a feketeribizli levével , de kicsit tartsunk vissza belőlük (borból összesen 1-1,2 liter is kellhet ekkora mennyiséghez). Attól is függ mennyi kell a folyadékokból, mennyire lédús a hagyma. Vizet semmiképpen ne tegyünk bele. (Ebbe az adagba egy egri Gacsal pincészetből származó félédes vörösbor került, merthogy az eredetileg tervezett üveg mennyisége nem volt elég és más nem volt otthon, de nem kell ennyire nívós bort beletenni egyébként, mert a gatyánk is rámegy, de ártani nem árt, sőt!) Főzés előtt-közben-után mindenképpen ízlelgessük, elég jó-e a bor ;)
6. Fűszerezzük tovább a fahéjjal, őrölt szegfűszeggel (kezdetnek 1-1 kk, később mehet bele több is, ha úgy esik jól), ha kell még, mehet bele cukor, só is. Én egyszer csiliszósz is tettem bele, nagyon jót tett neki.
   
7. Ha megfelelő az íze, jól keverjük össze, majd fedjük le és főzzük 40-60 percig időnként megkeverve majd forraljuk be a kívánt állag eléréséig. (Vigyázat! A felgyülemlő gőz igen veszélyes, én másodfokú égési sérüléseket szereztem. Azóta tudom, merre kell felemelni a fedőt és hogy télen is jó, ha van otthon Panthenol:)
8. Ha kész, merjük befőttes üvegekbe, fordítsuk fejre 10 percre, majd tegyük szárazdunsztba meleg helyre, közel egymáshoz, hogy egymást melengessék. Egy napig is eltart mire kihűlnek, ekkor sorbaállíthatjuk őket a spejzbe és eltehetjük ínségesebb időkre.

(Ez a fele)

Egy béna fotó a végeredményről:Készült még ajándékba egy kis keksz is, ugyanaz mint tavaly

Zöldséges rétes

Maradt egy kis rétes, a múltkori Spanakopita után. Zöldséggel akartam megtölteni, de persze egyik recept sem tetszett igazán, így összeraktam a sajátomat.

Hozzávalók:
egy csomag réteslap (8 lapot simán meg lehet tölteni)
1 szál sárgarépa
1 db krumpli
fél kaliforniai paprika
fél doboz kukorica (én most konzervet használtam kb. 2 maréknyi)
egy fél szál póréhagyma
egy fej lilahagyma
egy kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
100 g vaj
2-3 dl tej (1 dl lehet 10%-os főzőtejszín)
1 ek olaj
50 g camembert sajt

A hozzávalókat megmosom, felszeletelem.

(a kaliforniai paprikában benne volt egy kis paprika:)

Felteszek forrni egy lábas vizet (szűrőbetétes lábasban). Amikor forr, megsózom és beleteszem a kockákra vágott brokkolit és pritaminpaprikát (kb. 4 perc friss brokkolival). Amikor kész, megpárolom a krumplit és a sárgarépát.

Aki tudja, az a zöldségfőzéssel párhuzamosan a következő folyamatot is elkezdheti:

Egy ek vajon plusz olajon megdinsztelem a vörös-és lilahagymát.
Amikor kész, hozzáadom a vékonyra csíkozott (a.k.a. zsülien) póréhagymát és a fokhagymát. Ha kell, pótolom a zsiradékot, majd megszórom egy púpozott evőkanál liszttel. kicsit keverem majd elkezdem felönteni meleg tejjel. Ha van, finomabb lesz, ha egy decit főzőtejszínre cserélünk belőle. Addig öntöm óvatosan, míg a liszt felveszi. sűrű főzelék állagúnak kell lennie. Ízesítem sóval, borssal, szerecsendióval, cayenne-borssal.
Utána beleteszek egy kisebb camembert felét, de 100 grammot simán elbír. más sajt is biztos jó, de szerintem jobb, ha ízes, nem teszkógazdaságos trappista.

A főtt zöldségeket és a kukoricát hozzákeverem a hagymás-sajtos besamel-szerű mártáshoz és mehet a réteslapra. Én most háromszögekre hajtogattam őket, de lehet a hagyományos rétesformában is csinálni. az kicsit takarékosabb réteslap-ügyileg. szorgalmasan kenegetni kell vajjal. kívül-belül és a réteslapok között.

A főzőcskézés és az aprítás miatt nem 10 perces munka, de megéri. másnap magunkkal vihetjük munkába, iskolába, ha valamilyen batyu-formájúra csináljuk.